
Rejtélyes dinoszaurusz tömegsír felfedezése a Halál Folyójánál
Alberta, Kanada buja erdői alatt egy hatalmas tömegsír rejtőzik, amelyben több ezer dinoszaurusz maradványai találhatóak. Ezek az állatok egy szörnyű napon, egyetlen pillanat alatt vesztek el, és most a paleontológusok egy csoportja érkezett Pipestone Creekhez, amelyet találóan „Halál folyójának” neveznek, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek a dinoszauruszok? A kutatás első lépése a nehéz kalapács erőteljes csapása, amellyel fel kell törni a vastag kőréteget, amely elrejti azt, amit Emily Bamforth professzor, a feltárás vezetője „paleontológiai aranynak” nevez. Amikor csapata elkezdi a finomabb munkát, és eltávolítja a rétegeket, a fosszilis csontok zűrzavara lassan megjelenik.
„Az ott egy nagy csontdarab, amit mi a csípő részének gondolunk,” mondja Bamforth professzor, miközben kutyája, Aster figyelmeztet, ha medvét észlel a közelben. „Itt pedig sok hosszú, vékony csontot látunk, ezek a bordák. Ez pedig egy érdekes darab – a lábujj csontjának egy része. Ezt itt nem tudjuk, hogy mi lehet – egy igazi Pipestone Creek-i rejtély.” A BBC News azért érkezett Pipestone Creekhez, hogy tanúja legyen ennek a préhistorikus temetőnek a hatalmas méretének, és lássa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. A helyszínről ezidáig több ezer fosszilis csontot gyűjtöttek össze, és folyamatosan új felfedezéseket tesznek.
A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak. Ez a faj és Bamforth professzor ásatása egy új, mérföldkőnek számító BBC sorozatban, a „Walking With Dinosaurs”-ban szerepel, amely vizuális effektusokat és tudományt használ, hogy életre keltse ezt a préhistorikus világot. Ezek az állatok a késő kréta időszakban éltek, és a Triceratops rokonai voltak. Körülbelül öt méter hosszúak és két tonnásak voltak, négy lábon jártak, nagy fejjel, amelyet jellegzetes csontpárna és három szarv díszített. Meghatározó jellegzetességük egy nagy dudor volt az orron, amit boss-nak neveznek.
Az ásatási szezon éppen most kezdődött, és minden évben őszig tart. A csapat által vizsgált kis területen a fosszíliák rendkívül sűrűn helyezkednek el; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig a csapat egy teniszpálya méretű területet ásott ki, azonban a csontágy egy kilométerre terjed a domboldalon. „Hihetetlen a sűrűsége,” mondja. „Úgy hisszük, hogy ez Észak-Amerika egyik legnagyobb csontágyának számít. A világon ismert dinoszauruszfajok több mint fele egyetlen példányból van leírva. Mi itt több ezer Pachyrhinosaurus-t találtunk.”
A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok hatalmas csordákban, együtt vándoroltak, több száz mérföldet dél felől észak felé, ahol a nyarat töltötték. A terület, amely sokkal melegebb éghajlatú volt, mint ma, gazdag vegetációval borított volt, bőséges táplálékot biztosítva a növényevő állatok számára. „Ez egyetlen közössége egy fajnak egy pillanatképben, és hatalmas mintát képvisel. Ilyen szintű mintavétel szinte soha nem fordul elő a fosszilis nyilvántartásban,” mondja Bamforth professzor.
Ez az északnyugati Alberta nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt; még nagyobb dinoszauruszok is éltek ezen a területen, és tanulmányozásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt az ősi ökoszisztémát. Két órás autóúttal elérjük a Deadfall Hills-t, ahová sűrű erdőkön át vezet az út, át kell kelni egy gyors folyású folyón, és csúszós köveken kell átkelni. Itt nem szükséges ásni; hatalmas csontok hevernek a part mentén, amelyeket a víz kimosta a sziklákból, és csak arra várnak, hogy felvegyék őket.
Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy látszólagos dinoszaurusz koponyadarab iránt. „Amit itt találunk, az többnyire egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez egy koponyacsont, akkor ez egy nagy dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú,” mondja. Az Edmontosaurus, egy másik növényevő, szintén a Pachyrhinosaurushoz hasonlóan járta az erdőket, és segít a paleontológusoknak abban, hogy egy képet alkossanak erről az ősi földről.
Sweder a közeli Grande Prairie Philip J. Currie Dinoszaurusz Múzeum gyűjteménykezelője, ahol a két óriás csontjait megtisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyáján dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú, és „Big Sam”-nek nevezték el. A frill tetején lévő három szarv helyét mutatja, de a középső hiányzik. „Minden viszonylag ép koponyán van egy tüskeszerű kiemelkedés itt,” mondja. „De a kis egyszarvú tüskénk nem látszik.”
Az évek során, amelyeket e rendkívüli helyszínen töltöttek, a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor felülete fosszíliákkal van borítva; minden méretű Pachyrhinosaurus csontja megtalálható, fiataloktól az idősekig. A különböző állatokból származó anyag lehetővé teszi a kutatók számára, hogy többet tudjanak meg a dinoszaurusz biológiájáról, válaszolva a faj fejlődésével és a közösség felépítésével kapcsolatos kérdésekre. Az egyéni eltérések vizsgálata révén a kutatók azt is megfigyelhetik, hogy egy Pachyrhinosaurus hogyan tűnhet ki a csordából – ahogyan az Big Sam esetében is lehet.
Mindez a részletes kutatás, a múzeumban és a két helyszínen, segít a csapatnak választ találni arra a létfontosságú kérdésre, hogy hogyan haltak meg annyi állat a Pipestone Creeknél egy időben. „Úgy hisszük, hogy egy vándorló csorda volt, amely egy katasztrofális eseménybe keveredett, amely hatékonyan kiirtotta, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét,” mondja Bamforth professzor. Minden jel arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy hirtelen árvíz volt – talán egy vihar a hegyek felett, amely megállíthatatlan vízáradatot küldött a csordára, gyökereikből tépve ki a fákat és mozdítva meg a sziklákat. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusnak nem volt esélye. „Ezek az állatok nem tudtak gyorsan mozogni a számuk miatt, és nagyon nehéz testfelépítésük van – igazából nem is tudtak jól úszni.”
A helysz

