Óriáspolipot filmeztek le először az óceán mélyén

A kolosszális tintahal, amely a világ egyik legnagyobb és legrejtélyesebb élőlénye, először került kamera elé természetes élőhelyén, mióta a fajt 100 évvel ezelőtt felfedezték. A felvételt egy 30 cm hosszú, fiatal példányról készítették, amelyet a Dél-Sandwich-szigetek közelében, 600 méter mélyen, az Atlanti-óceán déli részén rögzítettek. A kutatást a Essexi Egyetem tudományos csapata vezette, és márciusban, egy 35 napos expedíció keretein belül próbáltak új tengeri élőlényeket találni. A kutatók úgy vélik, hogy a kolosszális tintahal akár 7 méter hosszúra és 500 kilogramm súlyúra is megnőhet, ami a bolygó legnehezebb gerinctelen állatává teszi. Érdekes módon a tintahal felfedezése a fajt először leíró tudósok 100. évfordulójára esett.

A Schmidt Óceán Intézet Falkor (too) nevű hajójának legénysége egy távirányítású járművet használt a tintahal megfigyelésére. Dr. Michelle Taylor, az Essexi Egyetem vezető tudósa elmondta, hogy a csapat kezdetben nem volt biztos abban, hogy pontosan mit látnak, de a tintahal szépsége és szokatlansága miatt mégis felvették. A felvételt később Dr. Kat Bolstad validálta, aki kiemelte, hogy a korábbi tintahal találkozások legtöbbször csak bálnák és tengeri madarak gyomrában maradt maradványok formájában valósultak meg. „Izgalmas látni az első in situ felvételt egy fiatal kolosszális tintahallal, és megalázó belegondolni, hogy ezek az állatok nincsenek tudatában az emberi létezésnek” – mondta Bolstad.

A kolosszális tintahal életciklusáról még nagyon keveset tudunk, de a fiatal példányok átlátszó megjelenésük végül eltűnik, ahogy felnőnek. A faj másik megkülönböztető jellemzője a nyolc karjuk középső részén található horog. Korábban már rögzítettek felnőtt példányokat, amelyek halászat közben elpusztultak, de még sosem látták őket élve a tenger mélyén. A Természettudományi Múzeum azt is megjegyezte, hogy nehéz megbecsülni a kolosszális tintahal globális populációját. 2022-ben az intézmény kifejtette, hogy a megfigyelések hiánya miatt „még ma is, ezek az óriási gerinctelenek a mítosz és a valóság határán egyensúlyoznak”.

A tudósok arról is beszámoltak, hogy januárban először sikerült felvételt készíteniük egy gleccseri üvegtintahalról. „Két különböző tintahal első megpillantása egymást követő expedíciókon figyelemreméltó, és jól mutatja, mennyire keveset láttunk a déli óceán csodálatos lakóiból” – tette hozzá Dr. Jyotika Virmani, a Schmidt Óceán Intézet ügyvezető igazgatója. „Ezek a felejthetetlen pillanatok továbbra is emlékeztetnek minket arra, hogy az óceán tele van még felfedezésre váró rejtélyekkel.”

Eközben egy másik tudós, Dr. Bryce Stewart, a legújabb David Attenborough filmről úgy nyilatkozott, hogy „lenyűgözően szép”. A csillagos sima cápa úszását a Connswater folyóban, a Victoria Park közelében figyelték meg. Nathan Riggey egy 27 fontos (12,2 kg) koi pontyot fogott ki, amelyet már két éve nem sikerült elkapni, míg David Knock hatalmas örömmel számolt be arról, hogy egy 105 fontos (47,5 kg) pontyot fogott, amit „hihetetlennek” nevezett. Az ilyen felfedezések és találkozások csak tovább erősítik a tengerek és folyók titokzatos világának csodáját, amely folyamatosan újabb és újabb meglepetéseket tartogat az emberiség számára.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c99pg13yv32o