Fedezd fel az Északi-sark titkos archívumát, ahol a világ legnagyobb művei várnak

A sarkkörön túl, a Svalbard szigetcsoport fekszik, félúton Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között. Ez a távoli, hegyvidéki, fagyos vidék több száz jegesmedvének ad otthont, és csupán néhány ritka település található itt. Az egyik ilyen település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa. A település határában, egy leállított szénbányában található az Északi-sark Archívuma (AWA), amely egy földalatti adattároló hely. Az ügyfelek pénzt fizetnek azért, hogy adataikat filmre rögzítve, a tárolóban megőrizzék, akár több száz évre is. Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója ezt mondja: „Ez a hely azért jött létre, hogy biztosítsa, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”

Ahogy belépünk az archívumba, felkapcsoljuk a fejlámpáinkat, és egy sötét folyosón haladunk le, követve a régi vasúti síneket, egészen 300 méter mélyen a hegybe, míg elérjük az archívum fémdrótját. A tároló belsejében egy hajókonténer áll, amely tele van ezüstcsomagokkal, mindegyik tartalmaz filmtekercseket, amelyeken az adatok tárolódnak. Bjerkestrand elmondja: „Rengeteg emlék, rengeteg örökség van itt. Digitális műalkotások, irodalom, zene, filmek – mindent megtalálhatunk.” Az archívum nyolc éve működik, és azóta több mint 100 adatbejegyzést regisztráltak intézményektől, vállalatoktól és magánszemélyektől több mint 30 országból. Az archívumban található digitális anyagok között szerepel a Taj Mahal 3D-s modellje, a Vatikáni Könyvtár ősi kéziratai, a Föld műholdas megfigyelései, valamint Edvard Munch Norvégiában őrzött festménye, a Sikoly.

Az AWA kereskedelmi alapú működésű, és a norvég Piql adatmegőrző cég technológiájára épít, amelynek Bjerkestrand is az irányítója. Az archívum létrehozásának ötlete a közeli Globális Magbankból származik, amely egy olyan tárolóhely, ahol a növények visszaállíthatók természeti vagy ember által okozott katasztrófák után. Bjerkestrand hangsúlyozza, hogy Svalbard tökéletes hely a biztonságos adattároló létesítmények számára, mivel távol van a háborúktól, krízisektől és természeti katasztrófáktól. „Milyen biztonságosabb lehet ennél?” – mondja. A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben fagypont alatt marad, ami ideális körülményeket biztosít a filmek megőrzésére évszázadokig. Bjerkestrand azt is megjegyzi, hogy ha a globális felmelegedés miatt a vastag sarkvidéki permafroszt felolvadna, a tároló még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze a benne lévő tartalmakat.

A kamra hátsó részében egy másik nagy fémdoboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök, valamint a platformján aktív 150 millió felhasználó által létrehozott nyilvános adattárak is megtalálhatók itt. Kyle Daigle, a GitHub ügyvezető igazgatója hangsúlyozza: „Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftver jövőjét, hiszen ez kritikus fontosságú a mindennapi életünkben.” Az ő cégük is vizsgálta a hosszú távú tárolási megoldásokat, és rámutatott, hogy vannak kihívások e téren.

A Piql központjában, Dél-Norvégiában az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője elmondja, hogy „az adatok egy bit és bájt sorozata.” A filmre futó adatokat képként alakítják át, és minden egyes kép körülbelül nyolcmillió pixelt tartalmaz. Miután a képeket kiértékelték és kifejlesztették, a feldolgozott film szürkének tűnik, de ha közelebbről megnézzük, ez olyan, mintha kis QR-kódok halmazát látnánk. Az információ nem törölhető vagy módosítható, és könnyen visszanyerhető, magyarázza Mantsev. „Vissza tudjuk olvasni, és ugyanúgy dekódolni az adatokat, mint ahogyan egy merevlemezről olvasnánk, de itt a filmről fogunk olvasni.”

A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatos kulcskérdés, hogy az emberek meg fogják-e érteni, mi van megőrizve, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadok múlva. Ezt a Piql is figyelembe vette, ezért egy optikailag olvasható útmutatót is nyomtattak a filmre. Napjainkban naponta több adatot használnak és generálnak, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy lehetséges „digitális sötét kor” veszélyeire, ahogy a technológiai fejlődés elavulttá teszi a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelenti, hogy az általunk használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a régi floppy lemezek és DVD-meghajtók. Számos cég kínál hosszú távú adatmegőrzést, és a legelterjedtebb forma a mágneses szalagokkal működő LTO (Linear Tape Open). Azonban újabb innovációk ígérnek forradalmi változást az információk megőrzésében. Például a Microsoft Silica projektje olyan 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erőteljes lézerek segítségével adatok tömege kerül. Eközben a Délhampton Egyetem tudósai egy úgynevezett 5D memória kristályt alkottak, amely a humán genom rekordját mentette el, és ezt is elhelyezték a Memory of Mankind archívumban, amely egy másik tárolóhely, amely történelmi dokumentumokat véd.

Az Északi-sark Archívuma évente háromszor fogad be adatokat, és miközben a BBC munkatársai ellátogattak ide, a legfrissebb bejegyzések között szerepeltek veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai. Christian Clauwers fényképész, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett Csendes-óceáni szigeteket dokumentálja, szintén elhelyezte itt munkáit. „Felvételeket és fényképeket adtam le, amelyek a Marshall-szigetek vizuális tanúi” – mondja. „A sziget legmagasabb pontja három méter, és hatalmas klímaváltozással néznek szembe.” Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteménye

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o